A csíksomlyói ferences kolostor honlapján böngészve, elolvastam a fenti cím alatt található, a napimádás hagyományáról szóló cikket. Olvasható itt: http://www.csiksomlyo.ro/punkosdi-napimadas-kissomlyo-hegyen
A címet megtévesztőnek tartom, ezért a cím után kérdőjelet tettem. A tisztánlátás végett előrebocsátom, hogy a csíksomlyói Szálvátor-hegyen már a 14. században megépült a (Natalitia Sanctissimi Salvatoris vagyis a legszentebb üdvözítő születése címet viselő) Szálvátor kápolna. Ott szerzetes remeték laktak egészen 1782. március 26-ig. Akkor II. József rendelete alapján – minden olyan szerzetes közösséget, kongregációt, amely nem az oktatás vagy betegápolás terén tevékenykedett – felszámolták. Javait lefoglalták és eladták a Vallás alap részére. A szerzeteseket és remetéket elűzték. A Szálvátor kápolnát pedig a csíksomlyói Szent Péter és Pál plébánia gondozására bízták. Ez a kápolna előbb nem tartozott sem a ferences kolostorhoz, sem a plébániához.
A csíksomlyói búcsú a Szálvátor-kápolnához fűződik írja Benkő József (Transsilvania specialis) 1776-ban. Ezt Orbán Balázs is megerősíti. Leírásukban az áll, hogy pünkösd szombatján érkező nép du. két órára labarum alatt felvonul a Szálvátor-hegyi kápolnához, estig ott tartózkodnak, másnap, pünkösdvasárnap kora reggel ismét felmennek részt vesznek az istentiszteleten és onnan indulnak haza. Az sem mellőzendő, hogy az alfalvi István pap 1567-ben vezette búcsú emlékének keresztjét a Szálvátor kápolna előtt állították fel, s nem a kolostor előtt vagy körül!
A Szálvátor kápolna búcsús kiváltsággal rendelkezett Pünkösd szombatra és vasárnapra. A teljes búcsút VIII. Ince pápa 1484-ben a pálos rendnek engedélyezte. (Erről bőven olvashatunk A csíksomlyói pünkösdi búcsú eredettörténete című könyvben.) A pálos kegyhelyeken a mai napig szokás a pünkösdi búcsújárás és még valami, az a szokás , hogy az oltárt, ahol a kegykép vagy szobor van, háromszor térden csúszva kerülik meg. Így tanultam szüleimtől kisgyermekkoromban, így tesznek napjaink zarándokai is a csíksomlyói Szálvátor kápolnánál, és Czenstochowában is.
A csíksomlyói búcsú a Szálvátor-kápolnához fűződik írja Benkő József (Transsilvania specialis) 1776-ban. Ezt Orbán Balázs is megerősíti. Leírásukban az áll, hogy pünkösd szombatján érkező nép du. két órára labarum alatt felvonul a Szálvátor-hegyi kápolnához, estig ott tartózkodnak, másnap, pünkösdvasárnap kora reggel ismét felmennek részt vesznek az istentiszteleten és onnan indulnak haza. Az sem mellőzendő, hogy az alfalvi István pap 1567-ben vezette búcsú emlékének keresztjét a Szálvátor kápolna előtt állították fel, s nem a kolostor előtt vagy körül!
A Szálvátor kápolna búcsús kiváltsággal rendelkezett Pünkösd szombatra és vasárnapra. A teljes búcsút VIII. Ince pápa 1484-ben a pálos rendnek engedélyezte. (Erről bőven olvashatunk A csíksomlyói pünkösdi búcsú eredettörténete című könyvben.) A pálos kegyhelyeken a mai napig szokás a pünkösdi búcsújárás és még valami, az a szokás , hogy az oltárt, ahol a kegykép vagy szobor van, háromszor térden csúszva kerülik meg. Így tanultam szüleimtől kisgyermekkoromban, így tesznek napjaink zarándokai is a csíksomlyói Szálvátor kápolnánál, és Czenstochowában is.
Arra a kérdésre, hogy pünkösdvasárnap miért várják a napfelkeltét, miért néznek a napba? - a válaszom egyszerű. A hívek a teljes búcsút vasárnap is el akarták nyerni. A napfelkelte, a nap megjelenése jelezte, hogy itt az új nap és ekkor mindenki tudta, hogy a búcsú nyerés előírásait, feltételeit teljesítheti.
Mivel megszűnt a pálosok jelenléte, a cél és a tartalom elfakult, lassan feledésbe ment. A későbbi remeték, zarándokok inkább a lelki nyugalmukat keresték és őrködtek a kápolna felett. A búcsújárók napba nézése tovább hagyományozódott. A pogány napimádat magyarázata pedig teljesen új keletű. A csíksomlyói pünkösdszombati és pünkösdvasárnapi búcsújárásra a mai "hagyományőrzők" iparkodnak nézeteiket ráborítani olyannyira, hogy a tiszteletreméltó Lukács atyát is részben soraikba állították, és pogány szokásra vezetik vissza a napbanézést. Ez a magyarázat ellene mond a történelmi tényeknek. Itt nem pogányok éltek, hanem pálos szerzetesek. Az igazság az, hogy Csíksomlyón a ferencesek előtt mások voltak. (Ezt maga a ferences történetíró Halász-Losteiner Leonárd is tudta és feljegyezte, és a 2010-ben végzett régészeti feltárások is megerősítették). A mai kolostor elődjében és a Szálvátor-hegyi remeteségben a pálosok voltak (1352-től).
Mivel megszűnt a pálosok jelenléte, a cél és a tartalom elfakult, lassan feledésbe ment. A későbbi remeték, zarándokok inkább a lelki nyugalmukat keresték és őrködtek a kápolna felett. A búcsújárók napba nézése tovább hagyományozódott. A pogány napimádat magyarázata pedig teljesen új keletű. A csíksomlyói pünkösdszombati és pünkösdvasárnapi búcsújárásra a mai "hagyományőrzők" iparkodnak nézeteiket ráborítani olyannyira, hogy a tiszteletreméltó Lukács atyát is részben soraikba állították, és pogány szokásra vezetik vissza a napbanézést. Ez a magyarázat ellene mond a történelmi tényeknek. Itt nem pogányok éltek, hanem pálos szerzetesek. Az igazság az, hogy Csíksomlyón a ferencesek előtt mások voltak. (Ezt maga a ferences történetíró Halász-Losteiner Leonárd is tudta és feljegyezte, és a 2010-ben végzett régészeti feltárások is megerősítették). A mai kolostor elődjében és a Szálvátor-hegyi remeteségben a pálosok voltak (1352-től).
Akkor hogyan tűntek el a pálosok és hogyan kerültek ide a ferencesek? – kérdezheti az olvasó. Úgy hogy a Székelyföldet tatár és török támadás érte, 1421-ben és 1432-ben. A pusztítást nem vészelték át a pálosok se Háromszéken, se Csíkban. A Szálvátor hegyi pálos remeteség valahogyan megmaradt és azt ápolták is. A romos állapotban levő pálos monostort és templomot 1442-ben Hunyadi János vajda és Újlaki Dénes pápai követ átadta az obszerváns ferenceseknek. IV. Jenő pápa pedig 1444. januárban búcsú-engedélyt adott Sarlós Boldogasszony napjára (júl. 2.) A pápa levelében az újraépítés elkezdéséről ír, vagyis "de novo construi coepta" és nem "a fundamento construi coepta" - ez a teljesen új alapításról, alapjaitól történő építkezésre vonatkozik. Somlyón csak újraépítésről van szó.
A ferencesek megtelepedése óta (1622-26 közötti időt kivéve) töretlen a szerzetesek jelenléte Csíksomlyón. A nép továbbra is naponta eljárt a templomba is, és a Szálvátor kápolna pünkösdi búcsújára. Amikor János Zsigmond fejedelem utasítására, Telegdi Mihály a Székelytámadt vár (Udvarhely) kapitánya és teljhatalmú királybíró Csík ellen büntetőhadjáratot szervezett, hogy az új hitet beplántálja, akkor a pünkösdi búcsúra, a Szálvátor kápolnához kereszteszászlók alatt (labarum) érkező hívek küzdő része Mikes kapitánnyal az élen hadrendbe állt és hitük védelmére 1567. május 17-én, pünkösdszombatján megütköztek a Hargitán. E győzelem emlékére fogadalmat tettek, hogy évente ezt is megümnneplik, így a pálos búcsút e győzelem vonta be patinájával.
Volt-e napimádat? Erre csak azt tudom mondani, hogy nem. A régiek egyszerű tájékozódását – ami az új nap elérkezését, annak fürkészését jelentette – a mai karórás világ kevésbé ismeri, és egyesek ezt a megfigyelést mások megtévesztésére félremagyarázzák. A Szálvátorhegyen – a 18. századi vizitációs könyvekben így szerepel! – napimádat nem volt!
Volt-e napimádat? Erre csak azt tudom mondani, hogy nem. A régiek egyszerű tájékozódását – ami az új nap elérkezését, annak fürkészését jelentette – a mai karórás világ kevésbé ismeri, és egyesek ezt a megfigyelést mások megtévesztésére félremagyarázzák. A Szálvátorhegyen – a 18. századi vizitációs könyvekben így szerepel! – napimádat nem volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése